Lebegő rém...(Én írtam)

Sötét, hideg, elhagyott házban,

Egy gyertya ég halvány lánggal,

Kis melegséget áraszt magából,

Fénye nem jut ki sötét házából,

Szép a kellemes kis tárgy békéje,

S előlép csendben a ház sötétje,

Zaklatottan pillant a lángba,

Szeméből süt gonoszság vágya,

Csak közeledik hozzá nesztelelen,

Fehér karját felé nyújtja hirtelen,

Ujja a lángba ér, s arca eltorzul,

S a tűzben egy kéz ökölbe szorul,

Gyenge fényének vége, megszűnik,

Egy fekete ajak mosolyra húzódik,

Lebegő rémként eltűnik rejtekére,

Elégedetten tekint utolsó vércseppére.

Kialudt gyertya, kihunyt élet...(Én írtam)

Gyengén pislákoló gyertya a sötétben,

Tüze nem ragyog már úgy, mint régen,

Fénye csak gyengül, hamarosan kialszik,

Vele együtt egy fájó szív megnyugszik,

Pár pillanat; nemsoká eljő a sötétség,

Akkor véget ér minden fájó keserűség,

Messzeségben szél támad hirtelen,

Nem áll meg, közeledik csendesen,

Majd a lánggal keringőbe kezdenek,

Egymás ajkára halálos csókot lehelnek,

A gyenge fény beolvad a sötétbe,

S a fájó szív lüktetésének vége,

Ott fekszik a lány a hideg kövön,

Karcsú teste elnyúlik a földön,

Olyan mintha békésen aludna,

Pedig a halál karjaiban ringatja,

Teltek hosszú percek, s órák,

Mire szülei az ajtót rányitották,

Ott feküdt a lány jéghideg arccal,

Befejezte küzdelmét a harccal,

Édesanyja sírva könyörgött,

Meghalt, szíve darabokra törött,

Kislánya holtsápadt arcát simogatta,

Kihűlt jéghideg kis kezét szorítgatta,

Nem volt benne erő kihűlt teljesen,

Csuklójából vér ömlött szüntelen,

Mellette a penge, mit vére áztatott,

Vége a lánynak, kit a sors hánytatott.

Haragszom...(Én írtam)

Haragszom a Napra,

Mert cirógatja arcod,

Haragszom a kínra,

Mert ő segíti harcod,

Haragszom a rosszra,

Mert sokak megtették,

Haragszom a jóra,

Mert tőlem elvették,

Haragszom a Holdra,

Mert fénye helyettem ölel,

Haragszom a párnádra,

Mert az éj rajta ringat el,

Haragszom a földre,

Mert róla tépsz virágot,

Haragszom az életre,

Mert összetört világom.

Engedj el végleg....(Én írtam)

Felemelt fejjel haladok tovább,

Nem érdekelsz te, többé már,

Könnyeket sem hullajtok utánad,

Befoghatnád végre a nagy pofádat,

Miért nem hagysz engem békén?

Miért akadsz rám a világ végén?

Miért nem engeded el kezem?

Nem érted?Nincs jövőm veled!

Nem akarok többé veled lenni,
Engedj el és hagyj végre elmenni,

Tánc...(Én írtam)

Két test ugyanakkor mozdul,

Fiú és lány egyszerre fordul,

A két láb pontosan ér földet,

Fiú a lányt szabályosan pörget,

A két szív ugyanakkor dobban,

Fiú és lány egyszerre dobbant,

Két szem elveszik egymásban,

Fiú és lány egymás karjában.

HalÁlom...(Én írtam)

Csak te rád várván,

Örök álmot aluszván,

Értem el végzetem,

Itt ér véget életem,

Ráborulva sírkövemre,

Nézek nyughelyemre,

Zokogva szüntelen,

Fájdalmam végtelen,

Könnyeket hullajtva,

A perzselő pokolba,

Karmazsin könnyek,

Szememből jönnek,

Végigfolynak arcomon,

Fájdalommal harcolok,

Lehajtom utoljára fejem,
Álomra hunyom szemem.

Éjfél... (Én írtam)

Vörös könnyek marják arcom,

Soha nem ér véget harcom,

Sötét vérem csepeg porba,
Hamarosan éjfélt üt az óra,
Szenvedésem akkor ér véget,
Szívem fájdalma belülről éget,
Pár másodperc, mindjárt vége,
Lelkem repülni fog fel az égbe,
Éjfélt üt az óra, majd megáll,
Utolsó sikoly, s a fájdalom elszáll,
Élettelen testem sikítva rogy földre,
Megváltott lelkem beolvad a ködbe.

"Mielőtt feladnád, gondold végig, hogy idáig miért tartottál ki..."

Csak egy emlékkép (Én írtam)

Remélem, emlékké válok majd idővel,

Mint kislány kiért küzdöttél gőzerővel,

Múltad egy része, csak ez leszek én:

Csak egy szép megfakult emlékkép,

Kire mosolyogva gondolsz majd vissza,

Kinek a föld vérvörös könnyét issza,

Tudd meg te voltál kit sosem felejtettem,

Múlt leszek, mert a jövőd nem lehettem...

"Azt hittem nem képes szeretni senkit.Tévedtem.Csak engem nem tudott."

A téli csoda (Én írtam)

A fehér hó mindenkit elvakít,

A csillogó jég mindent elborít,

A titkos, tiszta, fagyos erdőben,

Biztonságban vagyok ölelésében,

Átfagyott ajkaimat csókkal fűti,

Vágyam égő tűzét a hideg hűti,

Rózsaszirmokat hint ránk az ég,

Fentről hull alá kristályként a jég.

"Aki azt mondja a napsütés hoz boldogságot még nem csókolózott esőben(avagy hóesésben)!"

Karjaidban meghalni...(Én írtam)

Karjaidban csendben meghalni,

Örök álmot látva békésen aludni,

Elhervadni mint gyenge virág,

Körül sír engem, a holt világ,

Majd szemem lassan lehunyom,

Utoljára  te arcodat bámulom,

Mint madár ki messze égbe száll,

Szívem lelassul és végleg megáll.

Színes vers...(Én írtam)

Fekete ruhát öltöttem magamra,

Fekete masnit kötöttem hajamba,

Fekete fájdalom lakik szívemben,

Fekete vér csordogál testemben,

Vörös rózsát tettem kezedbe,

Vörös álarcot vettem fejemre,

Vörös könnyem úszik vízen,

Vörös tűzben izzik szívem,

Sötét párnára hajtom fejem,

Sötét álomra hunyom szemem,

Sötét fényben csillog testem,

Sötét üres, semmibe estem,

Fehér szellő borzolja hajam,

Fehér fényben látom magam,

Fehér lelkem száll tova,

Fehér úton, de hova?

Ha meghalok...(Én írtam)

Mielőtt elmegyek, nézz mélyen szemembe,

Mielőtt távozom, vésd fényét eszedbe,

Mielőtt végleg lehunynám a szemem,

Fogd meg még egyszer utoljára kezem,

Mikor utolsó csókot leheled ajkamra,

Gondolj a sok együtt töltött pillanatra,

Mikor kezem kicsúszik a kezedből,

És egy könny kicsordul szemedből,

Lépj hátrább halott, kihűlt testemtől,

De ne ijedj majd meg elvesztésemtől,

Ezt tedd meg értem, keservesen kérem,

Mindig melletted leszek örökké, ígérem.

Anyunak sok szeretettel... (Én írtam)

Édesanyám, ki életet adtál nekem,

Te, ki mindig együtt örültél velem,

Éjjelenként ha féltem, velem voltál,

Napkeltéig figyeltél és átkaroltál,

Te arcodat láttam meg elsőnek,

Szemedben fényét kitartó erődnek,

Te voltál ki megvédett a széltől is,

És ezt teszed értem még most is,

Mikor sírtam elkaptad a könnyeimet,

És nyugtató órákon át öleltél engemet,

Téged akarlak mostantól örökké ölelni,

Karjaidból nem akarok többé felkelni,

Mikor fáztam lelked terítetted rám,

Mindez te voltál drága édesanyám,

Érted tettem meg első lépésemet,

Érted feláldoznám az egész életemet,

Nevelgettél, biztattál és támogattál,

Mikor beteg voltam ápolgattál,

Nem szoktam sokat mondani néked,

Tudd meg;én nagyon szeretlek téged,

Utaimat egyengetted előttem,

És szépen lassan felnőttem,

Felneveltél, velem voltál, visszasírom,

És ezt a verset most neked írom,

Szeretném ha büszke lennél rám,

És arra, hogy te vagy az anyukám,

Azt kívánom tölts el több ezer jó napot,

És kívánok neked Nagyon Boldog Születésnapot.