Édesapám, beszélj hozzám,
Már nem vagyok, csak lélekfoszlány,
Repülj az időben 10 év, 30 múlva,
Tetteid súlyát gondold végig újra,
Nézd meg hantom, vakond túrja.
Gondolkodj csak. Miért fekszem ott?
Szemed előtt, ó, mit látsz, mondd!
Márványsírkő gazdagon díszítve,
Nem gondozva, de gyönyörűen építve,
S tetteidre gondolj most, megérte?
Emlékezz csak mi is volt régen,
Merengjél csak, fájdalmas képen!
Mi lett vesztem, te tetted tán?
Önön célod vége, ott függ ám,
Kislányod holtteste lógott a fán.
Megsiratsz tán, eltemetsz- e?
De 10 év múlva elfeledsz-e?
Letelt az idő, s te itt állsz újra,
Sírom fölött siklik az idő súlya,
Bűntudatos lelked, bú nem dúlja.
Nem gyötör kétség, bűntudat, zsaru?
Talpad alatt foszlik földben oszló hamu.
Összegyűrt levél, kezedben megkopott,
Az idő vasfoga azon is megbotlott,
Kezedben kötél, mi engem is megfogott.
Megérte halmozni, aranyat ér pénzed?
Jobban megbecsülni, mint tulajdon véred?
Többet jelent most is halálom forrása?
Mi miatt indult meg, testem oszlása,
Keserűt sikolt lelkem fakó foszlánya.
Áldoznád e pénzed, hogy újra láthass?
Gödörből kiáshass, karjaidba zárhass?
Mennyit érek neked, pénzben mérve?
Mit fizetnél, ha lenne rá egy mérce?
Szemembe néznél, ha te fojtottál vérbe?
Édesapám, szeretsz engem?
Válaszolhatsz, csak csendet zengem.
Vagy eszköz vagyok, költségverem?
Kidobott pénz, ha elmetsszem erem,
Sziklaszirten, ki alatt szakad perem?
Megnyugodhatsz nem kell pénzed,
De vénségedre már egyedül végzed,
Öleld gazdagságod, biztos jó lehet,
Családod nincs már, nem kell neked,
Mert eldobtad azt, hogy pénzed legyen.
Sírtál, mikor halott testem meglelted?
Vagy vak lelkem kavargott melletted?
S most sem érted, te vagy a bűnös!
Nem értékeltél, miért voltál oly hűvös?
Lásd, bennem a hiba, én voltam túl zűrös.
A kihullott könny megbosszulja magát azon, aki okozta.
