Álmodom...(Én írtam)

Csillagot látni sötétlő alkonyon,

Könny csordul le sápadt arcomon,

S megpihen szempillám tövében,

Úgy elszunnyadnék szerelmem ölében.

Ó, csak álmodom,

De a karjai helyett most másé ölel,

S a szívemhez utat már nem ő lel,

Mi ez, zörgés s vad csörömpölés,

Te okozod szívemen a dörömbölést?

Ó, csupán álmodom,

Hisz testemen a te kezed nem simít,

Mi ez a zaj, mi bordáim közt sikít?

Ez nem a te hangod, mi ez a hörgés?

Nem szívem dobol, ez csontzörgés.

Ébredj, csak álmodom,

S te a valóságban karjaiddal óvsz,

Remegő testemhez, suttogva szólsz,

Könnyes arcomon megérzem kezed,

Téged kutatva, felpattan szemem,

Álmodom csupán.

Ha tudtam volna...(Én írtam)

Ha tudtam volna, hogy utoljára hallak,

Megjegyzem szavaid, mik szívembe marnak,

S emlékeznék a legutolsó szavadra,

Ahogy utoljára fontam karom nyakadra.

Ha tudtam volna, ajkad utoljára csókol,

Megjegyeztem volna utolsó bókod,

Olyan jó volna érezni, hogy csókol a szád,

Testemen érezni bőröd tüzes illatát.

Ha tudtam volna, utoljára ölelsz magadhoz,

Egy örökkévalóságig húzlak vissza magamhoz,

Karjaim közül többé már nem szabadulnál,

Mint, ahogy közös szerelmünktől szabadultál.

Ha tudtam volna, hogy utoljára látlak,

Mindörökké a szívem legmélyére zárlak,

Megjegyezném arcodat, szemeid ragyogását,

A szerelmünket idéző madarak dalolását.

"Meg akarsz ölni?... Ültess a szívembe reményt. Várd meg, hogy szirmot bontson, majd tépd ki tövestől..."