Hol vagy kisöcsém?
Te gyönge lélek,
Szellemed itt maradt,
Én csak ettől félek.
Hol szunnyadsz kincsem?
Fejed mire hajtod?
Anyaméhből kivetve,
Kardod, hogy tartod?
Hol kószálsz, te drága?
Mondd, épp merre jársz!
Bújócskázol talán,
S éppen reám vársz?
Hol vagy te álom?
Mit csinálsz éppen?
Tán sárkányt eregetsz,
Az üvöltő szélben?
Hol hallhatom hangod?
Angyali éneked,
Hozzám mit szólnál, s
Mondanál énnekem?
Hol sírsz kedvesem?
Mi riasztott meg?
Feléd nyújtom kezem,
Bátran fogd csak meg!
Hol jársz te áldott?
Miért nem vagy velem?
Te nem létezhettél,
S tán átkozod nevem.
Hol lehetsz gyermek?
Kit eltaszajtottak,
Ki előtt ösvények,
Soha nem nyílottak.
Hol találok rád?
Véremnek vére,
Itt lehetnél velem,
Mondd, mit nem ér-e!
Hol leszünk együtt?
Miképp lehettünk volna,
Lehet még életünk?
Mely összepasszolna?
Hol kóborolsz?
Ideje hazatérned!
Szerető otthonodba,
Tőlem nincs mit félned!
Hová mentél?
Miért kellett menned?
Távol éntőlem,
Egyedül lenned?
Hol ver szíved?
Ó, megszűnt dobolni,
Mely ütemére kezdett,
Sajátom dobogni.
Hol járhatsz most?
Merre lehetsz?
Nem ismerhettél,
S ezért elfeledsz!
"Olyan természetesnek vesszük az életet. Pedig a nekünk jutott lét másnak meg sem adatott."
