Virágzás...(Én írtam)

Azt mondta: Fűszál vagyok,

Kit kedvére sodor a szél.

Hisz lelkem nyughatatlan,

Hűség nélkül él.

Azt mondta: A mező közepén,

Hol vihar kedvére téphet,

S nem áll fölöttem nagy fa,

Ártól meg nem védhet.

Azt mondta: Tornádó közeleg,

Ha már nincs e itt tán,

Megcibál majd engem,

S kételyt zúdít rám.

Azt mondta: Levegőben leszek,

Biztos talaj nélkül,

Mert kitépik a gazt,

S lezuhanok végül.

Azt mondta: Fejem vétetik.

De gyökerem kitart,

S ha eljő a tavasz,

Szép virággá kihajt.

Azt mondta: Meglásd te!

Még virágba borulsz,

Mert megedzett az élet,

Most már boldogulsz.

"Ő egy gyöngye fűszál, akit kedvére sodor a szél" - P.

*A kis fűszálat már nem sodorja a szél, mert gyökeret eresztett, még az ingoványos talajban is*

Homály... (Én írtam)

Víz alatt volt fejem,

S nem hallottam hangod,

Elme sikolt, mit tegyen?

Hisz nem látom már arcod.

Összecsapó hullámok,

Fölöttem zárulnak be,

S nem lesz hullám ok,

Testem nem vetem le.

Elsuhanó rengeteg,

Néma homályt ordít,

Derűtlen rettenet,

Magamba fordít.

Sziklaperem törik,

Talpam alatt nyög,

Míg testem vétkek őrzik,

S szívemen a rög.

Mozgó bástyák dőlnek,

Eggyéválva földdel,

Könnyek nélkül bőgnek,

Elfeledve könnyen.

S hiába a zokszó,

Nem leli már helyét,

Elhallgat, mi kongó,

Nem találja fejét.