Sötét, hideg, elhagyott házban,
Egy gyertya ég halvány lánggal,
Kis melegséget áraszt magából,
Fénye nem jut ki sötét házából,
Szép a kellemes kis tárgy békéje,
S előlép csendben a ház sötétje,
Zaklatottan pillant a lángba,
Szeméből süt gonoszság vágya,
Csak közeledik hozzá nesztelelen,
Fehér karját felé nyújtja hirtelen,
Ujja a lángba ér, s arca eltorzul,
S a tűzben egy kéz ökölbe szorul,
Gyenge fényének vége, megszűnik,
Egy fekete ajak mosolyra húzódik,
Lebegő rémként eltűnik rejtekére,
Elégedetten tekint utolsó vércseppére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése