Miért ő kell...?(Én írtam)

Sarkamban lihegve loholó ördöggel,

Arcomat célzó, kőkemény öklökkel,

Futva rádöbbenek életem értelmére,

S örök esküt teszek az ő védelmére,

A sáros glóriámat szeretteim tartják,

Miközben szemem könnyek marják,

Miért nem rohansz az én karjaimba,

Nem hozol megnyugvást napjaimba,

Látom, hogy mást ölelsz át helyettem,

Ó, ezt az érzést miért nem feledtem?

Fáj rád nézni, mert tudom másé vagy,

De a fájdalom, s a kísértés olyan nagy,

Mondd én miért nem vagyok jó neked,

Ó, nem én voltam mindig kedves veled,

Miért őt akarod, csak összetöri a szíved,

Én nem vagyok jó, mint te hűséges híved,

Boldogságot adnék, s végtelen szerelmet,

Az ellenünk vétkezőknek végül kegyelmet,

Ó, mondd én miért nem vagyok jó neked,

Én vagyok ki téged, életénél jobban szeret.

"Arcomat eltakarom ne lásd, hogy könnyes a szemem ha más ölel át..."

Hagyj megvakulni...(Én írtam)

Mióta elhagytalak te arcodat látom mindenkiben,

De a te tiszta lelkedet nem találom meg senkiben,

A te hangodat hallom minden apró, néma zajban,

Azóta álmomban neved kiáltom lassú lírai dalban,

Minden egyes alkalommal csak közelebb érezlek,

Szemeim el nem sírt könnyektől mindig véreznek,

Remélem már begyógyult, általam okozott sebed,

És csak attól rettegek, hogy nélkülem jobb neked,

Nem akarom látni, hogy már továbbléptél rajtunk,

Hogy elfeledted az érzést mikor találkozott ajkunk,

Ó, inkább hagyj megvakulni, s vágd ki szemeimet,

Nem akarlak látni, és feltépni összeforrt sebeimet,

Mi ez az érzés, miért nem feledlek?Ezt nem értem,

Üldözöl emlékeddel, s szívemben bánatodat érzem,

Meg tudsz bocsátani, és második esélyt kaphatnék,

Nem érdemellek, neked csak szenvedést adhatnék,

Visszaesnék karjaid közé, ha újra látnálak, ó igen,

De ezzel ismét csak ártanék neked, én úgy hiszem,

Ó, inkább hagyj megvakulni, s vágd ki szemeimet,

Nem akarlak látni, és feltépni összeforrt sebeimet.

"Néha el kell engednünk azt aki fontos nekünk, az ő érdekében, hogy boldog lehessen"