Vége...(Én írtam)

Szívem marja szörnyű bánat,

Reméltem még megtalállak,

De elgyengült már a testem,

És a hideg semmibe estem,

Zuhantam egyedül a mélybe,

A hatalmas sötét ürességbe,
Tudom nem kellene félnem,
Nem is kéne tovább élnem,
Elnyom hirtelen mint álom,
Békés és csöndes lesz, halálom.

Gondolj rám mikor...(Én írtam)

Gondolj majd rám, ha már nem leszek,

Ha már többé levegőt nem veszek,

És szemeimmel nem látom a világot,

Ültess síromra egy gyönyörű virágot.

Gondolj majd rám, ha magányos vagy,

Ha nem lesz más ki cserbenhagy,

És arra, hogy többé nem hallod hangom,

Olyan, mint porban fekvő ifjúságom.

Gondolj majd rám, mikor elfeledsz,

És nem lesz más, kit összeszedsz,

Ez nem jelenti, hogy nem leszek veled,

Örökké élni fogok az emlékeidben.