Hideg kezecskéktől,
Kóvályog testem,
Bűnkörödbe én is,
Lassan beleestem.
Megvadult a vérem,
Fortyogott idebenn,
S bizsergést éreztem,
Kellemes, oly idegent.
Tapadtak az inak,
Súrlódtak az izmok,
Cseréljük most lelket,
Mert, te szádból iszok.
Siklik a nyögés,
Mellkasomon piheg,
S megkapaszkodva,
Az ormokon pihen.
Marokra fogod bőröm,
Téped a csonkokról,
Addig nyalod lelkem,
Míg lemállik a csontokról.
Ömlik a gyönyör,
Elsodor a kénvágy,
Pusztulhatnék is,
De elönt a kéjvágy.
Mély árkokban jársz,
Dombokon kelsz át,
Medencéből felnézve,
Hegyeket szelsz át.
Meredező csúcsokra,
Zászlódat kitűzöd,
Fehér ormú sziklák közül,
Kételyeim kiűzöd.
Elnyújtózol ereimben,
Bennem élsz, halsz,
S füleidbe üvöltéstől,
Már csak engem hallsz.
Éget a pillantásod, ahogy öntudatlanul nyújtózom el ereidben.
