Elméké válok majd idővel, remélem,
Mint egy barát, ki hitt a reményben,
Múltad egy része, csak ez leszek én,
Csak egy megfakult, régi emlékkép,
S akire erőltetett mosollyal gondolsz,
Kinek tette miatt őrjöngve tombolsz,
Ki szeretni próbált, de eltaszíttatott,
A szerelme majdnem elpusztíthatott,
Ha ezt olvasod, én már nem leszek,
Elvéreztek a karomon ejtett sebek,
Csak utoljára hallgass meg kérlek,
Eldobtál, nekem nincs miért élnem,
Eldobtál, nekem nincs miért élnem,
Te voltál kit soha el nem feledtem,