Tegnap mocska...(Én írtam)

Mocsok, gaz előítéletek,

A tegnap fájdalmától bűzösek,

Melyben ártatlan találtattál bűnösnek.

Csak ránéz, s eldönti ki vagy,

Anélkül, hogy bármit tudna,

Ribanc vagy, kit jól megdugna.

Neved épp ismeri, téged nem,

De címkékkel illet, a galád álnok,

S mikor már késő, csak akkor látod.

Hiszed, komolyan gondolja,

De elvinne egy körre, ennyit akar,

S ha látja nem megy, már nem kapar.

Hát mosd le a tegnap fájdalmát!

Ennél te jobbat érdemelsz!

Olyat, kit tényleg érdekelsz.

Meglátott, elítélt oly könnyen,

Másnap nem dobtam oda magam,

Nem érem meg, már nem akar.

Adtam én okot, hogy így nézzen rám?

Bármilyen indokot, mely igazolja?

Mi érintetlen testem bemocskolja.

Hát mosd le a tegnap mocskát!

Ennél te jobbat érdemelsz!

Olyat, kit tényleg érdekelsz.

Megtaláltad az egyetlen olyan lányt, aki elhitte, hogy más vagy. Gratulálok! Sikerült őt is ráébreszteni a valóságra!

Babaarcú város...(Én írtam)

A babaarcú városban,

Töröttek az ablakok,

hogy egymást jobban lássák,

pletykáikkal mélyre ássák.

A babaarcú városban,

Nem dolgozik senki,

Hisz mindent ingyen kapnak,

Érte viszont sértést adnak.

A babaarcú városban,

Mindenki az ágyat nyomja,

Vérfertő ez, Szodoma és Gomora,

Putritelep hol mindenki goromba.

A babaarcú városban,

Nincsenek törvények,

Egy szabály van; más ne legyél,

Légy szép, másról példát vegyél!

A babaarcú városban,

Csak a a szépség a fontos,

Azt mondják legyél a toppon,

De fehér folt látszik a sötét toppon.

A babaarcú városban,

Nincsenek titkok,

Hisz herpesz virít a száján,

Ha a csalfa fél hazudni próbál.

A babaarcú városban,

Egyforma már mindenki, így,

Már nem könnyeznek az utak,

Egyedi emberektől teltek a kutak.

A babaarcú városban,

Csak beteg lények élnek,

Azt vallják, kívül legyél makulátlan,

Ballagj szépen, érzésekkel amputáltan.

A babaarcú városban,

Elpusztul mindenki,

S ez senkit nem érdekel,

Temetetlenül, a napon égnek el.

"A halottról jól vagy sehogy. Róluk nem beszéltek többé..."

Kiscsillag...(Én írtam)

A csillagnak sincs fénye,

Ha nem borul rá sötét,

A szív még fájhat attól,

hogy nem látod a sebét.

Acsarog ketrecében,

Nyüszít, sír a fogoly,

Rákiálthatsz; fogd be,

de súlyát fel nem fogod.

Más szemszögből nézve,

Látható az álarc,

S az orcát bámulod, de

a szemekben a válasz.

Vakarja a karját, de,

Nem azért mert viszket,

Csak keresi a helyét,

hogy elnyomja a csikket.

Törött szárnyú pillangó,

Őrzi míg alszik,

S ő sem veszi észre,

könnye, hogy patakzik.

Rózsaszirmok cirógatják,

Karjaikkal betakarják,

S a reszkető szívet,

tüskéikkel vakarják.

A pislákoló csillag,

már kialudni látszik,

De nem tűnik fel, hiszen,

vidám arccal játszik.

Napfényben rejtőzik,

S a sötétben sírdogál,

Nem bánják, ha leáldoz,

hisz senkit nem csodál.

"Vértezd fel a szíved, mert egyszer megszakad"