Szavakat suttogok, hangokat hallatok,
Elvonulva a világtól, némán hallgatok,
Elárultál, s mind magamra hagytatok,
Elfordulsz, felőled akár meg is halhatok,
Rád kiáltok, azt akarom halljatok;
Gyűlöllek!
Minden szavam hozzád szól, érted könyörög,
Rám se nézel többé, csak kimutatod közönyöd,
Utánad vágyakoztam, s te elloptad az örömöm,
Nem sírok már utánad, nem kapsz ilyen örömöt;
Ott állsz fölöttem, s várod míg megköszönöm;
Gyűlöllek!
Azt mit velem tettél, tudod, nem állt jogodban,
Mindhiába kerestem válaszokat hamis okokban,
S mindvégig tudtam, hogy te voltál, kit okoltam,
Elengedlek, de sóhajom ott lebeg nyomodban,
Már csak azt kívánom, Rohadj meg a Pokolban.
Gyűlöllek!
Téged gyűlöllek leginkább, mivelhogy vonzol, de nem vagy elég erős, hogy egészen magadhoz ragadj.
