Ezer vihar sodorjon magával,
Millió vízcsepp húzzon le karjával,
Végtelen tengerek mélye áhítson,
Szemem lehunyom, méhe ámítson.
Ezer könnyem tengert táplálja,
Megtalál odalent milliók hálája,
Ahogy gaz hurkot csavar, a hínár,
Nyakam körül, mélybe hí' már.
Ezrek sírja legyen hantom,
Tengeraljon, fejem hajtom,
Majd alga szője sötét leplem,
Mocsár foglya legyen lelkem.
Milliók könnye sirasson majd,
De virágom így nem lesz rajt,
Mert gyásztemetőm a Tengeralj,
Sós arcom, hol fejet hajt.
"Mély levegőt vettem, és hagytam, hogy az édes elkeseredés betöltse a lelkem."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése