Szívtelen (én írtam, frissített verzió)

Széttép és belűről éget ez a szenvedés,

Mondanám mennyire fáj ez a megvetés,

De suttogásomat elnyeli a világunk zaja,

Semmibe veszik el lelkem néma sóhaja,

Láttam szemedben mennyire kegyetlen,

És szívemet találtam szorító kezedben.

Éreztem dobbanása, hogy szűnik meg,

Szorító kezeid közt felhasadt örök heg,

Utolsó lüktetésekor kezed is megremeg,

Ahogy a nekem tett ígéreted megszeged,

Árulásod, hűtlenséged bevallod eme órában,
Felkavarva képeket közös árnyunk porában,

Szívem lassul, végleg megszűnik dobogni,

Összetörtél, ezért holtan kezdek zokogni,

Elillanó pillanatok repkednek körülöttünk,

Emlékét árnyunknak hagyjuk mögöttünk.

Arcomon könnyek, és nevemet ordítod,
Megkövült szívemre hideg ujjaid szorítod.

Magához láncolt megfoghatatlan ígéretekkel, s én boldogan hagytam szép szavai láthatatlan csókjának bélyegét ajkamon.