Csillagot látni sötétlő alkonyon,
Könny csordul le sápadt arcomon,
S megpihen szempillám tövében,
Úgy elszunnyadnék szerelmem ölében.
Ó, csak álmodom,
De a karjai helyett most másé ölel,
S a szívemhez utat már nem ő lel,
Mi ez, zörgés s vad csörömpölés,
Te okozod szívemen a dörömbölést?
Ó, csupán álmodom,
Hisz testemen a te kezed nem simít,
Mi ez a zaj, mi bordáim közt sikít?
Ez nem a te hangod, mi ez a hörgés?
Nem szívem dobol, ez csontzörgés.
Ébredj, csak álmodom,
S te a valóságban karjaiddal óvsz,
Remegő testemhez, suttogva szólsz,
Könnyes arcomon megérzem kezed,
Téged kutatva, felpattan szemem,
Álmodom csupán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése