Azt mondta: Fűszál vagyok,
Kit kedvére sodor a szél.
Hisz lelkem nyughatatlan,
Hűség nélkül él.
Azt mondta: A mező közepén,
Hol vihar kedvére téphet,
S nem áll fölöttem nagy fa,
Ártól meg nem védhet.
Azt mondta: Tornádó közeleg,
Ha már nincs e itt tán,
Megcibál majd engem,
S kételyt zúdít rám.
Azt mondta: Levegőben leszek,
Biztos talaj nélkül,
Mert kitépik a gazt,
S lezuhanok végül.
Azt mondta: Fejem vétetik.
De gyökerem kitart,
S ha eljő a tavasz,
Szép virággá kihajt.
Azt mondta: Meglásd te!
Még virágba borulsz,
Mert megedzett az élet,
Most már boldogulsz.
"Ő egy gyöngye fűszál, akit kedvére sodor a szél" - P.
*A kis fűszálat már nem sodorja a szél, mert gyökeret eresztett, még az ingoványos talajban is*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése