Szakadatlan világ...(Én írtam)

Emférikus arc a fénylő hóban,

Héja a hideg valóság,

Hárfa húrja a jégóriás arcán feszül,

S izgatja orrom a fagyos valóság,

Habcukorként repül orcájára a dér.

Életet keres a jég alatt a víz,

Csak uhu bagoly válaszol szavára,

Jégszemével a fagy húsodba váj,

S arcába mélyeszti hűs karmait

a szakadatlan világ.

Csak egy kék lék az égen,

Azon át lélegzik a hóban az élet,

Repedés, hólyag bicskázik a jégben,

Sípszóval törik meg a fény,

S derengő füst száll alá,

a medve titkos üregéből.

Ragyogás, eldugúlt arcú síkságban,

Fagyosat prüszköl az éjjeli Hold,

S porcukorral hinti be a tájat,

Kristállyá kövűl a barlangi folyam,

Mely buzgón csörgedez a jégben,

S könnyként szivárog a térben.

Hótakaró fedte mocsár,

Jéggömbe fagyott gyermeki kacaj,

Álomfelhők között kísértet a szivárvány,

Megbújik a porzó báránydunnákban,

S az örök szakadatlan világ peremén,

Felfénylik az áldott nap.