Az igaz fájdalom nem az mitől könnyes a szemem,
Hanem az amit magamban tartok titkon, csendesen.
Nem tudom, hogy lesz tovább, ez már félelem,
Azért, hogy minden jól legyen, odaadnám az életem.
Könnycseppek gurulnak végig arcomon,
Szívembe egy vágyat, egy reményt karcolok.
Egy reményt arra, hogy minden olyan legyen mint volt,
Mert a szívemen lett egy hatalmas, sötét, üres folt.
Az ajtót bámulom s várom, hogy valami jó jön be rajta,
Nincs ott semmi csak a keserűség mi lelkemet marja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése