Elhullajtott Könnyek
Rendszeres olvasók
2013. február 16., szombat
Vége...(Én írtam)
Szívem marja szörnyű bánat,
Reméltem még megtalállak,
De elgyengült már a testem,
És a hideg semmibe estem,
Zuhantam egyedül a mélybe,
A hatalmas sötét ürességbe,
Tudom nem kellene félnem,
Nem is kéne tovább élnem,
Elnyom hirtelen mint álom,
Békés és csöndes lesz, halálom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése