"Úgy érzem nem tudok lélegezni,
És így már nem is tudok létezni,
Mert fuldoklom a hiányodban,
Mindig te érintésed hiányoltam,
Sokszor hosszú órákat késtél,
És mikor azon az ajtón kiléptél,
Végleg összetört minden álmom,
Most miért kell ennyire fáznom?
Összetört szívem súlya túl nehéz,
Hiányzik ajkad mi engem becéz,
Reszketek, mert belül megfagytam,
Széttépted lelkem, és meghaltam,
Fáj, ez oly nehéz de nem sírhatok,
Nincsen senkim kiben bízhatok,
Csak szerelmünk és te voltál nekem,
Úgy fáj, hogy már nem vagy velem"
"Magány: amikor azok az emberek akiket szeretsz boldogok nélküled is"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése