A fény megtörik, s továbbhalad,
A folyó lassul, de ki nem apad,
A Nap lenyugszik, de újra feljő,
S mindig visszatér a fekete felhő.,
Az idő csendes, de újra szél kél,
A szív megnyugszik, de mindig fél,
A madár lezuhan, de szárnyra kap,
Véget ér a béke, s felébred a vad.
A sötét elmúlik, s eljön a fény,
Valami kezdődik, messze a vég,
A vérzés megáll, és majd elapad,
A seb begyógyul, a heg megmarad.
Az élet hosszú, de egyszer véget ér,
A fájdalom szüntelen, s ott a vér,
Álomba ringatni magad nem szabad,
Ha egy szív összetörik, úgy marad.
Néha olyan jó lenne újból gyereknek lenni... ha lehorzsolod a térded, az nem fáj annyira, mint ha összetörik a szíved.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése