Obszidián...(Én írtam)

Lelkem sár, lelkem arany,
Melyen a fényár megcsillan,
S inkább egy bűntől ragadó arc,

Mint ragyogó értékes kvarc.

Mégis jobban tündöklök,
A jónál, sötét lepelben,

Hisz világostól látszik az éj,
És sötétben csillan a fény.

Térdepelek a fény mezején,

 Én, obszidián képzedmény,

 Mely sötétségbe belezártak,
 Angyal szárnyat belevájtak.

Hősök glóriáját hordom,

Megkövülve korhad zordon,
S borostyán könnyt hullajtok,

Melyek kőlélekből születnek.

Opálszívem megfagyott,

A pokolnak perzselő lángjai közt,
S ezüstporrá zúzódott ékköve,
Immár ragyog fönt, Holdnak dicső fényköre.

A sötétben töltött évek nem öltek meg. Még itt vagyok!