A csillagnak sincs fénye,
Ha nem borul rá sötét,
A szív még fájhat attól,
hogy nem látod a sebét.
Acsarog ketrecében,
Nyüszít, sír a fogoly,
Rákiálthatsz; fogd be,
de súlyát fel nem fogod.
Más szemszögből nézve,
Látható az álarc,
S az orcát bámulod, de
a szemekben a válasz.
Vakarja a karját, de,
Nem azért mert viszket,
Csak keresi a helyét,
hogy elnyomja a csikket.
Törött szárnyú pillangó,
Őrzi míg alszik,
S ő sem veszi észre,
könnye, hogy patakzik.
Rózsaszirmok cirógatják,
Karjaikkal betakarják,
S a reszkető szívet,
tüskéikkel vakarják.
A pislákoló csillag,
már kialudni látszik,
De nem tűnik fel, hiszen,
vidám arccal játszik.
Napfényben rejtőzik,
S a sötétben sírdogál,
Nem bánják, ha leáldoz,
hisz senkit nem csodál.
"Vértezd fel a szíved, mert egyszer megszakad"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése