Csak bámulok a Napba,
Melegét arcomon érzem,
De fényét, nem látom én.
Sistergő pupillám kitágul,
Elréved a messzeségbe,
Eltéved a fény mezején.
Csak bámulok a Holdba,
Hidegét arcomon érzem,
De fényét, nem látom én.
Lelkem magányos farkasa,
Keservesen nyüszít,
Egymaga, a hegy tetején.
Csak bámulok a csillagba,
Sóhaját arcomon érzem,
De fényét, nem látom én,
Egy cigicsikket szívok,
Letüdőzöm mélyen,
Kátrány pihenjen gyökerén.
Csak bámulok a Földbe,
Arcomon semmit nem érzek,
S színét, nem látom én.
Talpam alatt ropog,
A szilánkos szikla,
S fogyni kész a oxigén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése