Rendszeres olvasók

2016. január 11., hétfő

Bámulok...(Én írtam)

Csak bámulok a Napba,
Melegét arcomon érzem,
De fényét, nem látom én.

Sistergő pupillám kitágul,
Elréved a messzeségbe,
Eltéved a fény mezején.

Csak bámulok a Holdba,
Hidegét arcomon érzem,
De fényét, nem látom én.

Lelkem magányos farkasa,
Keservesen nyüszít,
Egymaga, a hegy tetején.

Csak bámulok a csillagba,
Sóhaját arcomon érzem,
De fényét, nem látom én,

Egy cigicsikket szívok,
Letüdőzöm mélyen,
Kátrány pihenjen gyökerén.

Csak bámulok a Földbe,
Arcomon semmit nem érzek,
S színét, nem látom én.

Talpam alatt ropog,
A szilánkos szikla,
S fogyni kész a oxigén.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése