Érts meg...(Én írtam)

Miért nincs megértés,

Ha hallgat a szó?

Hol marad az érzés,

Ha nekem nem jó.

Életét nem én adtam,

De nem is venném el,

Felé sem haladtam,

Így, ő se keressen fel.

Gyerek nem vagyok,

Így elvárják mosolyom,

Amit viszont nem adok,

Lecsap rám ostorom.

Ördög lettem én,

Az angyalok mögött,

Tűzben égek rég,

Ítéletek között.

Megjátszani nem fogom,

Hisz színlelt a kedvelés,

Így csattanjon a pofon,

Számomra nem kedvtelés.

Hát verj csak! Ütlegelj!

Attól semmi sem változik,

Ezzel tovább löksz, így ügyelj!

Ha szitkokat köp, s átkozik.

Fordulj ellenem, tagadj ki!

Még azt is vállalom,

Nevezz meg, s legyek aki,

Én inkább rád hagyom.

Bánt? Kövezz meg érte!

Kimondom, nem szeretem!

Nem én voltam, ki a világra kérte!

Társaságát nem keresem.

Hát maradj magadnak,

Égi páholyon ülve,

Látom már, kik hol maradnak,

Lábad előtt csücsülve.

De egyszer, a Nap felragyog,

S ha világosan láttok,

Mikor szavatok már felhantol,

Rájöttök hol álltok!

Akkor az óra már estére jár,

Rég szunnyadok én is,

Felkeltésről szó sincs már,

S nincs többé mégis.

Nyílik az ajtó, várod belépek rajta,

Öregségedben csak ő látogat rég,

S a bánat, mely szívedet marja,

Élvezd! Ő kellett, s nem én!

"A kitaszított szenved a magánytól.Aki maga választotta a magányt, néha az is"