Szenvedj!...(Én írtam)

Az örökké valóság olyan, mint a tenger,

Ha nem vigyázol vele nagyon hamar elnyel,

Csillog előtted, tudod van de végét nem látod,

Egymagad állsz és csak halálod pillanatát várod,

Tudod életednek egyszer vége, nem tudni mikor,

A véget várva arcodon hatalmas, rejtélyes vigyor,

Lépni akarsz, de félsz, búcsút inteni a csillagoknak,

De közben magányos fájdalmaid sem csillapodnak,

Félsz, a Napot és Holdat többé már nem láthatod,

Talán van még remény, hogy saját utadat járhatod,

Nincs erőd, sem bátorságod hozzá, hogy megtedd,

Túl erős az ösztön ami életben maradásodhoz kellet,

Egyedül vagy, magányosan, de túl régóta szenvedsz,

Már eleged van, ugrani akarsz, s félsz is, de engedsz,
Elkéstél, már túl késő, nincs ki visszatartson, sose volt,
Akiket szerettél halált hoztál rá.Ki átölelhetne az már holt,
Megtetted első lépést, másodikat is, egy lökés és vége,
Azt hiszed majd felszabadulsz, s utolér végre a béke,
Nem tudod megtenni, s felcsillan egy halvány remény,
Lehetsz valaki, lehet társad, lehet életed.Ez lehet enyém?
Rád fájdalom vár, halál kíséri utad, hogy sorsod teljesítsd,
Sorsod, hogy megleld a helyed, hagyd el majd csendesítsd,
Várj amíg eljön az időd, addig szenvedj, ahogy meg van írva,
Mert a te utad színes!Vérvörös könnyekkel van telesírva.

"Mielőtt feladnád, gondold végig, hogy idáig, miért tartottál ki."