Szívtelen...(Én írtam)

Széttép és belűről éget ez a szenvedés,

Mondanám mennyire fáj a megvetés,

De suttogásomat elnyeli a világunk zaja,

Semmibe veszik el lelkem néma sóhaja,

Láttam szemedben mennyire kegyetlen,

És szívemet találtam szorító kezedben.

Éreztem dobbanása, hogy szűnik meg,

Szorító kezeid közt felhasadt örök heg,

Utolsó lüktetésekor kezed is megremeg,

Ujjaidnak forró vörös lángja megperzsel,

Magányodat nem űzi el kegyetlen tetted,

Halálommal válladra vetted ezt a terhet,

Egyre lassul, s végleg megszűnik dobogni,

Összetörtél, ezért holtan kezdek zokogni,

Elillanó pillanatok repkednek körülöttünk,

Emlékét árnyunknak hagyjuk mögöttünk.

Magányodat elűzni többé már nem tudod,
Megkövült szívemre hideg ujjaid szorítod.



Ha kitéphetném a szívemet, hogy többé ne érezzek, néha megtenném...