Látom a karomon a már összeforrt hegeket,
Velük együtt az újra feltépett régi sebeket,
Megvető pillantások, és tekintetek között,
Akár egy összetört roncs, aki már üldözött,
Elmém zavarodott, csuklóm csíkokban rémes,
Kettészelte ezüstös penge, ami nagyon éles,
Éle az én véremtől vörösen ragacsosan véres,
Ki tette ezt velem?Én vagyok a hibázó vétkes,
Szemem az el nem sírt könnyektől homályos,
Tekintetem zavart, és a könnyeimtől opálos,
Pólóm alá rejtem hegeimet, mégis látod őket,
Belém rúgsz te is, mást nem is vártam tőled,
Hegeim feltárulnak, és felszakadnak a sebeim,
Belém mar a fájdalom, óh megnyílnak az ereim,
A sötét rám nehezül, fekete leple betakargat,
Ó, a fájdalom szörnyű terhe annyira sanyargat,
Mielőtt lehunynám szemem karok nyúlnak felém,
Majd valaki, a földre sikongatva rogy le elém,
Kiabálva, fel akar rázni, ez olyan rettenet,
Hiába ráncigál, már nem érzem a testemet...
Ne szégyelld a hegeidet.Egyszerűen azt jelentik erősebb vagy annál, ami megpróbált megbántani.
Anyone would love a girl, with scars?
I think no....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése