Sötétlik az ég, közeleg az alkony,
Ahogy szelíd folyó mossa arcom,
Zokogok a parton bánatosan,
Sodord messze bánatomat,
Áradj körém, ó hűvös bűvölet,
Vidd könnyemet, mosd le bűnömet,
Lerázom eme nehéz terhet,
Mosd le rólam, sötét szennyet,
Ragadj el hullám, húzz a mélybe,
Fojtsál vízbe, most az éjbe,
Sötét víz fodrozódik köröttem,
Taszíts le és zárulj be fölöttem,
Tarts a mélyben,
Sötétségben,
Fakaszd ki könnyem,
Fojts meg könnyen,
Hullámkezek torkomon,
Víz ömlik be orromon,
Ahogy beáramlik tüdőmbe,
Képem látom víztükörbe,
Kezek húznak lefelé,
Kapálózóm felfelé,
Nincsen már levegőm,
Folyómeder a temetőm,
Iszap lesz a koporsóm,
Sötét víz majd a korsóm,
Alga lesz a díszvirágom,
Elporlad lent a világom,
Víz marja a légcsövem,
Küzdök én még görcsösen,
Az életemet eresztem,
Víz lesz fejfám, s keresztem,
Hívogat a sötétség,
A folyó vize sötétkék,
Elmosta már gyöngyeimet
Gyémántként a könnyeimet,
Torkomra fagy sikolyom,
Meghaltam egy alkonyon.
"Van egy pont, amikor már minden mindegy....feladtam"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése