Istennő zengd dühödet,
Pusztító gyűlölettel átitatva,
Fakassz mélyről jövő gyötrelmet,
Mi emberkönny által kél,
S fagyos borzalomként nyugszik.
Hamvakat hordd szél szárnyán,
Mikor a tűz kihuny a máglyán,
Sikolyok foszlanak szerte a térben,
Tengerek habzanak háborogva vérben.
Halottak haragját zengi dühöngő ég,
Félhomályban kékellik ragyogva a vég,
Mely a felhőkön áttöri a horizont,
Sötét fénytől izzó szürkületét.
Viseld a hajnal dicső glóriáját,
Fejed körül ragyogó fénykört,
A szabadság lehulló csillagösvényét,
Mely utadra hívva máshová szólít,
Csillagok közé hív táncra már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése