Mi lenne, ha nem lennék?
Megnyugvást, s békét lelnél?
De nem volna több közös emlék.
Mit tennél, ha meghalnék?
Madárszárnyon égbe kelnék,
Holtan ugyan kinek kellnék?
Mondd, értem könnyed hullna?
A rideg arcon lecsordulna,
Szíved pedig nyikordulna?
Lenne oly, ki eltemetne?
S olyan is ki elfeledne,
Emlékemet elengedve.
Hoznál-e vértől ázott virágot?
Bírnád-e nélkülem eme világot?
Kitépnéd-e szívemből utolsó szilánkot?
Holtnak suttogott ígérő titkok,
Hervadásnak indult ígéretek itt-ott,
De a kimondott szót felbontani tiltott.
Lenne-e sírom, vigyáznád-e?
Ha kiáltanék, kiásnál-e?
Beszélj, számíthatok-e rád, te?
Te leszel ki hantom őrzi majd?
Ki kriptámon majd fejet hajt?
Mondd meg rózsa lesz-e rajt?
Megígérted, nem hagysz el soha,
S én ezt elhittem neked, noha,
Kősíromat díszíti zöldellő moha.
S kinek szava nem igaz,
Síromon nyugszik, mit felver a gaz,
Nyughatatlan lelkem az.
"Szereteted most, akár a frissen parázsló tűz, mégis kihűlt, mint az élettelen test hamvadéka."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése