Előtte, s utána...(Én írtam)

Hánykódik a tenger,

Hullámokban habzik,

Ha belé fúl az ember,

Lelkem szava hangzik.

Fodródzott e korábban?

S tajtékzik majd ezután?

Homálynak a porában,

Eloszlik e oly kuszán?

Most! Elértél egy határhoz,

Épp ez a te keresztutad,

Pillanat mely meghatároz.

Mély levegő, s ereszd utad!

Kettéválik forrongó élted,

S ha kérdik, hát bátran felelj,

Múltad lesz, mely eljő érted,

Két léted van, így térdepelj.

Hát sodorjon messze az óceán,

Sós vize mosson hát tisztára!

Testem reped, mint a porcelán,

Világítson lelkem mind titkára!

Fedje fel vétkeim, maró bűnöm,

Forraszd bőröm, hegeszd össze,

Tetteim, ahogy a sötétben tűröm,

Mondd már Holnap; eljössz-e?

Mert egyik mától nincs veled,

És lidérces lényem utálna,

Eggyé többé nem lehet,

Mert volt előtte, s van utána.

Nekem két életem van. Az első, melyben mezítelen voltam, mert önön bűneim nem öltöztettek. S mit most élek, melyben takaróként borítanak, elfedve hegeim.