Ó szólj hát, esélytelen,
Már nem kell hallgatnod!
A világ zaja már nem bánt,
Nem te hibád, így ne bánd!
Ó szólj hát, szenvedő,
Már nem kell hallgatnod!
Bánat, fájó szó nem bánthat,
Nincs már kín, mi neked árthat!
Ó szólj hát, reménytelen,
Már nem kell hallgatnod!
Az életed most lenéz,
De ígérem, nem lesz ily nehéz!
Ó szólj hát, némaság,
Már nem kell hallgatnod!
Megfogom kezeid,
A semmiben megtartom!
Ó szólj hát, átfagyott,
Már nem kell hallgatnod!
Didergő lelkedet,
Lelkemmel áthatom.
Ó szólj hát, megrémült,
Már nem kell hallgatnod!
Követlek, ha némán is,
Legyek én, egy biztos bázis!
Ó szólj hát, virágszál,
Már nem sodor a szél!
A hurrikán már távolodik,
S múlóban a tél!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése