Könnytől ázott eső,
Savtól kimart szél,
Dédelgetett álmom,
Némán foszlik szét.
Elmosódott szavak,
Megtört elméletek,
Célok nélkül immár,
Lassan eltévedek.
Befalazott hangok,
Megcsillanó fények,
Sötétségbe zárva,
Kételyekkel élek.
Elhallgatott érintés,
Elmémből én feledlek,
S kifolyt szemeim,
A semmibe merednek.
Érzékvesztett üresség,
Alaktalan álmok,
Megvalósult félelmek,
Hangtalan kiáltok.
Megriadt lélek,
Láncra vert elme,
Szíved oly' szegény,
De többre nem telne.
Megfúlt szeretet,
Elásott vágyak,
21 gramm nélkül,
Nyomom az ágyat.
"Néha nem csak rajtunk múlik..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése