Üreges szempár figyel,
Merev tekintet kutat,
Tán lelkemet keresi,
De nem lel hozzá utat.
Sóhajt a föld is,
Holtak hangja tör fel,
Hol most én ülök,
Egykor mást nyelt el.
Susognak az elhunytak,
Nekem szól szavuk,
Mert egymagam vagyok,
S én meghallom sóhajuk.
Márványtábla mesél,
Megismerem történetét,
Álmomban hallom még,
A keserű énekét.
Sírköveket bámulom,
Rezdületlen arcom,
Itt vannak mindazok,
Kik végignézik harcom.
Meghallgatom bűnüket,
Mit én még véthetek,
Ha holtak közé járok,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése