Szörnyű titkokat hordotok a vállamon,
Bánatom könnyei összegyűlnek államon,
Anyai kézként simítják végig az arcomat,
Amíg én bámulom csuklómon a karcokat,
Nem véreznek, már összeforrtak sebeim,
De karomon virítanak neonként a hegeim,
Könnyeim potyognak, mint egykor vérem,
Felizzott egy szó, amit a bőrömbe véstem,
Összetörtem, rám nehezedő súly túl nehéz,
Nem tudom elhinni, megtörtént ez az egész.
A könny a fájdalom néma nyelve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése