Hogy ki vagyok én, egy megfejtetlen kérdés,
Valakinek egy tegnapba hazudott néma érzés,
Másnak, egy holnapba fulladt szörnyű ígéret,
Vagy kíntól sajgó elméből kiszakított ítélet,
Egy bomba, egy tegnapba időzített robbanás,
Talán egy pontosan ütemezett szív dobbanás,
Néha egy szellemként itt ragadt lélekfoszlány,
Én nem vagyok más, csak egy egyszerű lány,
Szemeimmel jövőbe tekintve a múltban élek,
Tagadva a tegnapot, egy holnapot váró lélek,
Egy érzelmi katasztrófa, egy hatalmas vétek,
A múltban ragadva, én csak a jövőtől félek,
A forgó homokórában egy porszem vagyok,
Előttem peregnek jövőbeli percek, s napok,
A holnapba várva a tegnapot, élem az életem,
Hogy elfeledd, ki vagyok megöltél, mégis létezem.
A jövő azoké, akik hisznek az álmaikban. De mi van, ha én nem hiszek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése