A tükörből idegen arc bámul vissza rám,
Egy mosolygós, vidám, aprócska lány,
Nagyokat pislogva velem együtt mozdul,
Rám bámul, mikor én, ő is oldalra fordul,
Kezét felemelve, lassan de némán integet,
Mosollyal viszonozom, s nézem ikremet,
Felé nyújtom karomat, és összeér kezünk,
Egymást nézve, tükörben felcsillan szemünk,
Tükör szilánkjaival együtt, darabokra esünk,
Bólintva a másiknak, majd semmivé leszünk.
Nevettek rajtam, mert más vagyok. Én nevetek rajtatok, mert mind egyformák vagytok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése