Sikolts, hogy csak bírsz,
Egyszer tán meghallják,
Néznek, s nem látják, sírsz,
Igaz könnyt megcsalják,
Szólj, ha szólni kell,
Bár hangod úgyis elhalá,
Hangod magasba szökell,
Meggyötört testet felfalá,
Vérben végző ujjakkal,
Tépd le körmeid,
Hogy szétágazó utakkal,
Hullajthasd könnyeid.
Remegő kézzel alkoss, fess.
Mázolj elmúlást, gyötrő gyászt,
Szemedre sötétlő fátylat vess,
Sikoltó elmét, halált játssz.
Vöröslő freskóról tekints vissza,
Önön képed lásd, kínnal mosva,
S a magasló torony véredet issza,
Elfeledve halsz, másoktól bujdosva.
"Mikor vér szárad kezedre, s életed utolsó perceit éled, megmondom mennyit jelentettél nekem."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése