Nem fáj...(Én írtam)

Szavad már nem fáj,

Szívem sem sérti,

Elmém nyughatatlan,

S lelkem nem érti.

Nincs több fájó üzenet,

Már nem számít mit ír,

Mert mindketten tudjuk,

Szívem még mit bír.

Jelenléted nem bánt,

Pillantást sem ér,

S nincs többé bánat,

Belém már nem fér.

Nem sért többé zaj,

Beszélj! Már nem ámít,

S nincs már oly' szó,

Mely nekem még számít.

Lelkem könnyekkel teli,

Már csordultig telt rég,

S nincs már oly emlék,

Mi lángokban nem ég.

A hazugságok fala ledőlt,

S rám estek a romok,

Az ütlegek nem fájtak,

Csak szememben a homok.

Többé nem fogja meg kezem,

Inkább tőből lenyesem ölén.

S még az sem fájna annyira,

Mit elszenvedtem én.

Ha szemem előtt keringsz,

Lelkem ostoroz, s okol,

Mert általad tanultam meg,

Milyen is a pokol.

"Az emberek csalódást okoznak... ez rendben van,de mi van ha egyszer rájössz, hogy te vagy a kiábrándító?!..."