Ellentétek...(Én írtam)

Színek nélküli szivárvány,

Ahogy vak szemekkel nézlek,

Így nem látom arcodat,

Bűntől roskadó képed.

Önön szavát hallá a siket,

Mikor a távolba tátogsz,

Tékozló testet öltve,

Önmagadhoz károgsz.

Mert szeme világát veszté,
Ki egykor látott még,
Mások miatt vezekelve,
Fényt nem látott rég.

Így kitől hangja fosztatott,

Az sikolt legtisztább,

De szavát nem hallá világ,

Mely érdemelte leginkább.

Mert társra vágyik az,

Ki magányban fulldokol,

 A rokkantak szavával,

Másokért futkosol.

Ölelés annak szomja,

Ki érintésrért eped,

Tapintatlan szónokol,

Hallá szíve reped.

Így teljes a teljetlen,

S így egész a fél,

Ha érzékek nélkül a sánta,

Hosszú útról hazatér.

Vannak emberek, akik többet érnek el, és vannak, akik kevesebbet. Akikre emlékezni fognak és akimre nem...