Nézz föl az égre,
Mert érted ragyog,
Sötétlő homályában,
Ezt reád hagyom,
Magzatom magzata,
Véremnek fémszaga.
Nézz föl az égre,
Mert reád vigyáz,
Az éjjeli Hold,
Melytől hideg kiráz,
S te ne félj tőle,
Mert én fénylek őbelőle.
Nézz föl az égre,
Mert téged vezet,
Hajnalnak hajnalán,
Ő érted eped,
Mert véréből vagy vére,
S én vagyok ki meghal érte.
Nézz föl az égre,
Mert onnan nézek le rád,
Pusztuló fénykörből,
Vigyázok én reád,
Fellegekből követlek ám,
Így életedet bízzad rám.
Szia Lora!
VálaszTörlésDe rég is volt már, hogy utoljára beszéltünk!
Most épp egy érzés vezérelt ide, miszerint muszáj elmondanom, hogy ez a vers... gyönyörű. Valahogy megérintett az igazság és a szűrrealitás keveréke, de ahj, olyan nehéz ilyenkor szavakat találni! Egyszerűen gyönyörű vers! :)
Még sok ilyet!
Vacak
Szia Vacaaak!
TörlésO, tényleg, de rég is...
Úristen, nem tudod mennyit jelent ez nekem, pont tőled ezt hallani... Nagyon nagyon köszönöm. Sok puszi ♥