Magzat...(Én írtam)

Bűn szült világra,

Oszló vérből fakadt sarjam,

Mi kiontatott, ama hajnal,

Mikor derengő sikoly zengett,

Torokban, feltörve rengett,

Ég és föld között, zabolátlan,

Meghasadt alatta.

Más magasló égbe vágyik,

Míg én földért fohászom, mely,

Talpam alatt szilánkossá zúzódott,

Amint eredő bűn fölött bőröm húzódott.

Ahogy becstelen helyen zengett sóhaj,

S fertőzött vérben, fakadt oly nagy baj,

Magom nászágya volt.

Átkozott magzat kínja,

A sötétlő méhben holtakért kiált,

Bent lobogó vére skarlátja zihált,

Szenvedély bűne őt is megcsalá,

S szívének dobbanása lassan de elhalá,

Ahogy ördög ivadéka megfogan,

Pokolnak égő fekhelyén.

Bűnből sarjadó esszencia,

Pusztulásnak átkos magja,

Utódja s vérző sarja,

Életből fakad, de halál táplálja,

Fohászkodik, el nem hangzik imája,

Mert jogtalan született e földre,

Pokolnak fattya bűnből érkezett.

Megvetendő, pusztítandó,

Eme, kötélnek lágy ölén függ,

De nyaka nem törik, hiába csügg,

Mert élteti a halál, így új létre kél,

Lelke bent rothad, retteg, s nem fél,

Mert vérengző vére jövőt teremt,

Ha horizont fénykörét áttöré a Hold.

Na persze, a piszkos tettek nem olyanok voltak, mint a kosz. A víz nem mosta le őket a testről.