Ne bántsd a varjút,
Még ha bőrödbe is váj,
Nem akarja ő, mondja is kár,
De szava búsan cseng, bár,
Ellene a világ, nyugta nincs már.
Ne bántsd a hollót,
Még ha meg is csíp tán,
Élelmet nem lel, míg jő a nyár,
Azt lakmároz, mi ott lóg a fán,
Rothadó testet, ki bűnt nem bán.
Ne bántsd a fecskét,
Még visszajő egyszer,
Szárnya hiába tőr el,
Vergődve, de égbe lő fel,
Visszatér ha tavasz jő el.
Ne bántsd a rigót,
Hisz az bűntelen él,
Ember fiától retteg, fél,
Vad rejteke, oltalma; lég,
Meglátod; de elröppent rég.
S ne bánts engem,
Bár szárnyaim letörtek,
Én nem csípek, de lelőnek,
Félbűnösen megölnek,
Jelöletlen elfödnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése