Vérrel festem meg arcát,
Nyakát szomjúsággal rajzolom,
Kínnal vonom be ajkát,
Igéző szemét könnyekkel alkotom.
Harcoló vásznon küzdelem,
Ahogy bőrébe fájdalmat fűzök,
Fülét sikolyokkal tűzdelem,
Majd hajába szenvedést tűzök.
Orrát halál szagával mázolom,
Rothadás bűzével hintem,
Lábát szögekből ácsolom,
Örökös sántaságra intem.
Szempilláit vasból öntöm,
Hogy később őket rozsda egye,
Testét belül kénnel töltöm,
Csontja legyen nádszál hegye.
Koponyáját tűzzel vájom,
Kalapáccsal megdarálom,
Szemöldökét gézzel várom,
Mérges íze le ne málljon.
Szemgödre már savban ázik,
Nyelvét szitkokkal átkozom,
Foga vacog, vértől fázik,
Életét kínnal álmodom.
Életét kínnal álmodom.
Ha kialszik a fény, és túl sötét van meglátni az utad, kövesd a szíved. A szeretet olyan fény, amelyet senki nem tud kioltani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése