Undorító...(Én írtam)

Szolgalélek, homályba vész,

Ki se látsz, hát hová mész?

Nincs megértés, semmi ész,

Hangot nem ad, csupán néz.

Magad vagy a bús magány,

Senkit nem érdeklő talány,

Fölötted áll, s lenéz talán,

Hamis szava, mi ragad haján.

Jöjj, s hazudj még élet,

Mit nem élsz te, édeset,

Szánalmasan keress ékeket,

És virrassz át egyedül éjeket.

Undorodj az alja néptől,

Táplálkozzál eredményből,

Ne nézz tükörbe arcod gödrétől,

Megriadnál csatornának szülöttjétől.

Hazudj szerelmet, undorító,

Mi fantáziát felülmúló,

De igazságot nem borító,

Hogy te vagy a nagy hódító.

Mondd, hogy ez volt ott és itt,

Megsértődsz, ha mondom csitt,

S érdekel ez, el ne hidd,

Nem hisszük el, s legyen kvitt.

Fehérnép, vagy fehér bálna,

Ki rábámul a nagyvilágra,

Ki miért született napvilágra?

Mert Spárta dobná hegyaljára.

"Mert életért könyörög a haldokló, s a halhatatlan halálért fohászkodik."